HARMINCÖT

Kirtan Loor megigazgatta a tunikáját, és sapkája sildjét is még jobban középre húzta. Örülnie kellett volna, amiért visszarendelték a Coruscantra, de ő nem engedte meg magának ezt a luxust. Az ő küldetése az, hogy megsemmisítse a Zsiványkommandót. Noha a fele már elpusztult a Borleiasnál, a másik fele még él, és Wedge Antilles meg Corran Horn még repülnek. És ami a lényeg, hogy az osztag rengeteg emberét megölte, holott neki kellett volna velük végeznie, így el sem tudta képzelni, hogy Ysanne Isard milyen hangulatban fogadja majd.

Kínosan elmosolyodott. Igaz, el sem tudom képzelni őt úgy, hogy jó kedve van.

Kinyílt Ysanne irodájának ajtaja, és Kirtan arcáról lefagyott a mosoly. Isard megint a skarlátvörös admirálisi egyenruháját viselte, de a bal karjára egy fekete szalagot is kötött. A haját hátrafésülte, és a tarkóján fekete csattal fogta össze. Közelebb tessékelte Kirtant, de a gesztushoz csak a csuklóját mozdította meg. Kancsal szeméből a végzet tekintett Kirtanra, de ő úgy vélte, az nem most fog beteljesedni, hanem csak később.

– Kérem, Loor ügynök, fáradjon beljebb! Remélem, a Borleiastól idáig vezető útja nem volt túl fárasztó!

Megrázta a fejét, és igyekezett palástolni a fáradtságát.

– Elnézését kérem, amiért nem jöttem korábban! Az eredeti terv kissé felborult, ezért jöttem egy héttel később.

– Tudok róla. Egy másik hadművelethez szükségem lesz magára, ezért hívattam vissza. – Mintegy mellékesen foglalkozott csak a késedelemmel, és ez zavarta Kirtant, lévén, hogy Isard okozta a késést, és miatta kellett egy hetet a Toprawán töltenie. – Remélem, kellemesen teltek a napjai a Toprawán!

– Jól? – A Toprawa volt a Lázadók átmeneti támaszpontja, amikor ellopták a Halálcsillag adatait. A lázadásban való közreműködésük miatt a helyi lakosságot büntetésképpen visszazüllesztették a preindusztriális állapotba, amelyben a banta volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, a tűz pedig az elérhető legmagasabb szintű energiaforrás. A birodalmi erők pompás palotákban laktak, amik lampionként ragyogtak a sötétségben, emlékeztetve a helybelieket, hogy mit veszítettek a hűtlenségükkel.

– Tanúja volt a szenvedéseiknek, ugye? – mondta Isard, és a szeme gonoszul villant. – Látta, mivé lettek?

Kirtan nagyot nyelt.

– Igen, láttam. Nyomorognak és álmodoznak.

– És látta a lakomájukat is?

Kirtan lassan bólintott. A "lakoma" abból állt, hogy a rohamosztagosok a falu főterére toltak egy szekér gabonát. Ahhoz, hogy valaki kaphasson belőle, hason csúszva, féreg módjára kellett a kocsihoz járulnia, s közben szüntelenül siratnia kellett a császár halálát. Az ennivalót a rohamosztagosok aszerint osztották el, hogy kinek mennyire ítélték a jajveszékelését őszintének. Kirtan jól sejtette, hogy néhányan valóban sajnálhatták, hogy a császár meghalt.

– Azok az emberek, Loor ügynök, konspiráltak a császár gyilkosaival. Meg kell tanulniuk, mi a tettük következménye, és meg kell bánniuk korábbi hűtlenségüket. Nagy önteltségükben azt hitték, a Birodalom haszontalan, hogy mással helyettesíthető. Mostanra tudják, ez nem így van. Mindent, ami jó volt az életükben, azt a Birodalomnak köszönhették. De megmutattuk nekik az igazságot, és most azért élnek, hogy lehetőséget kaphassanak a visszatérésre.

– Láttam őket. És az emlékezetembe véstem.

Isard kemény tekintete kissé megenyhült.

– Emlékezzen is arra, amit látott!

A Toprawa ezek szerint egyfajta büntetés volt, alkalom az önvizsgálatra. Kirtan felemelte a fejét.

– Igazgató asszony, mélységesen sajnálom, hogy nem sikerült befejeznem a küldetést.

– Nem-e? – vonta fel a szemöldökét Isard. – Miből gondolja, hogy nem sikerült?

– Azért küldött el, hogy megsemmisítsem a Zsiványkommandót. – Kirtan kissé oldalt hajtotta a fejét. Ezt nem tettem meg.

– Az igaz, hogy a Zsiványkommandó még létezik, de már korántsem jelent akkora veszélyt. A Borleiason rájuk mért csapás nagy veszteség volt a számukra. Ez a jelentéséből is kiderül. – Elmosolyodott, mire Kirtan alig bírta elfojtani a remegését. – De ennél is fontosabb a Derricote magánbirodalmáról tett jelentése. Persze nem is tudta volna eltitkolni, hiszen annak volt köszönhető a Lázadók felett aratott győzelem.

Kirtan fejet hajtott.

– Boldog vagyok, hogy elégedett. – Amikor megint rápillantott, Isard arcán semmiféle elégedettséget nem látott. Ettől roppant kellemetlenül érezte magát, a szája kiszáradt, és a gyomra is émelyegni kezdett.

Mit tettem? Amikor nyelt, az ádámcsutkája úgy kaparta a torkát, mintha kőből volna. Vagy mit nem tettem meg?

– Többet vártam magától, Loor ügynök. Tudja, hogy mit?

Nem – rázta a fejét Kirtan

Persze, nem is sejtheti. És tudja-e, hogy miért nem?

– Nem.

Isard sziszegve kimondott szavai betöltötték a teljesen üres termet.

– Ez azért van, mert a fantáziája teljesen elsorvadt. Emlékezzen rá, ha tud, hogy Gil Bastra mit gondolt magáról!

Kirtan elvörösödött.

– Azt hitte, hogy elhallgatok előtte tényeket, hogy ezzel kompenzáljam elemzőkészségem hiányát. Emlékszem az esetre, és a magam módján igyekeztem változtatni rajta. Elemzést végeztem a Lázadók lehetséges támaszpontjait illetően, és számos olyan helyet különítettem el, ahol a Hensara után lecsaphatnak. És igazam volt, mert a Borleias is a listán volt.

– És hogyan került a Borleiasra?

– Ön küldött oda.

– Én küldtem oda: – Isard lassan széttárta a karját. – És ebből mire következtet?

– Hogy az ön elemzői is ugyanerre a következtetésre jutottak, azért küldött engem oda.

Isard most összekulcsolta a kezét.

– Nekifogott egy elemzésnek, rábukkant valamire, amit megerősítésnek vélt, azután ahelyett, hogy folytatta volna az elemzést, abbahagyta a gondolkodást. Eszébe sem jutott következtetésének abszurditása.

– Hogyan?

– Kirtan Loor, maga annyira együgyű, hogy azt hiszi, miután rájött, hol fognak lecsapni a Lázadók, én egyedül küldöm oda magát, hogy végignézze a rajtaütést? Őszintén bevallom, annyira azért nem tartottam tapasztalt katonának, hogy ezt megtegyem.

A gombóc a gyomrában duzzadni kezdett, és már a beleit is nyomta. A Borleias eleshetett volna, mégpedig nem azért, mert Derricote tartalékai nem lettek volna elegendőek. Ha Isard tudta, hol fognak a Lázadók támadni, sokkal nagyobb erőket vonultatott volna fel ellenük, és nagyobb csapást mért volna rájuk.

– A Lázadókkal kezdettől fogva az volt a probléma, hogy nem tudtuk, hol vannak. A császár halála után szétszóródhattak, és megsokszorozhatták a bázisaikat, ezzel sokkal sebezhetetlenebbé téve magukat. A talaseai támaszpontjuk elleni próbálkozása dicséretes, ha Devlia admirális nem olyan ostoba, mint amilyen, megsemmisíthette volna a Zsiványokat. A probléma jelentősége abban áll, hogy mi azokat a Lázadókat szeretnénk megtalálni, akikkel végezni akarunk.

Ysanne Isard a háta mögött összekulcsolta a kezét.

– A Borleias azon tucatnyi világ egyike, ahonnan a Lázadók gyorsan elérik a Magot és a Császári Központot. A támadásaik elleni védekezés szinte lehetetlen, és nevetséges is, ha figyelembe vesszük, hogy a Lázadók elpusztítása a Birodalom restaurációjának egyetlen kulcsa. Nekem pedig ez az egyetlen célom, és magát ezért küldtem a Borleiasra.

Kirtan egy percig elgondolkodott. Az egyetlen, ami a Borleiason elvégeztem az, hogy felderítettem Derricote titkos üzelmeit. De ha Isard korábban is tudott volna róla, maga intézi el a tábornokot.

– Azért küldött oda, hogy Derricote után kémkedjek?

Isard szinte automatikusan rábólintott.

– Neki olyan tapasztalatai vannak, ami hasznos a számomra. A tény, hogy helyreállította és üzemelteti az Alderaani Biotikai Intézet gyárait, arról tanúskodik, hogy a képességei nem koptak meg. Amint megkaptam a maga jelentését, érte küldtem, és a saját emberemet ültettem a helyére. Ő most itt van.

– Az én utamat azért kellett elhalasztani, mert a számomra kijelölt hajó őt hozta ide.

– Nagyon jó, Loor ügynök. A jelentésében az áll, hogy rendelkezik olyan tartalékokkal, amiknek birtokában egy mindennapos meghívást nem fogadna el. De a Szuper Csillagromboló megjelenése elég meggyőző volt a számára, hogy eljöjjön hozzám. Az embereim ott maradtak helyette, fenntartják a termelést, és megerősítik a védelmet meg ilyesmi.

Vagyis a gyára lényegében a záloga az együttműködésének. Kirtan egy pillanatra behunyta a szemét, s remélte, hogy ettől zavaros gondolatai a megfelelő sorba rendeződnek.

De nem úgy lett. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Isard úgy fürkészi őt, ahogyan a dögkeselyű a tetemet.

– Megbocsásson, igazgató asszony, de elveszítem a fonalat. Miért küldött oda valójában?

– A küldetésének lényege ugyanaz, ami mindig is volt, hogy megsemmisítse a Zsiványkommandót. Az, hogy időnként más feladatot is adok magának, nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzon elsődleges megbízatásával.

– Vagyis visszaküld a galaxisba, hogy tovább hajszoljam őket?

– Nem, maga itt marad és együtt fog dolgozni Derricote tábornokkal.

Kirtan már nyitotta a száját, hogy feltegye a kérdését, de meggondolta magát. Egy percig nézte Isardot, majd fejet hajtott.

– Ahogy óhajtja, igazgató asszony

– Nem óhajtom, ennek így kell lennie. – Elfordult, és kinézett az ablakon át Császárvárosra. – Nincs szükség arra, hogy a nyomukba eresszem magát. Meglátja, nemsokára idejönnek. És ha itt lesznek, maga fogadhatja őket.